Randiszabály: Ki kell mondani, hogy együtt vagytok?
A mai randizás egyik leggyakoribb dilemmája nem az, hogy ki ír rá először a másikra, hanem az, hogy egy idő után fel kell-e tenni a kérdést: „Most akkor mi együtt vagyunk?” Vagy hagyni kell, hogy minden csak „alakuljon”.
Sok kapcsolat ma úgy kezd elmélyülni, hogy közben soha nem hangzik el, valójában milyen státuszban vannak a felek. Egyre több pár tölti együtt a hétvégéket, alszik egymásnál, ismeri meg a másik barátait – mégis kimondatlan marad, hogy kizárólag egymással randiznak-e. Ez a bizonytalan, definiálatlan szakasz könnyen vezethet félreértésekhez, hiszen míg az egyik fél már kapcsolatként tekint a helyzetre, a másik még ismerkedési fázisban érzi magát.
A „majd alakul” hozzáállás romantikusnak tűnhet, de sokszor inkább a tisztázatlan elvárások melegágya. A közös programok vagy az érzelmi közelség ugyanis nem feltétlenül jelentik azt, hogy mindkét fél elköteleződött. A kapcsolat valójában ott kezdődik, ahol megjelenik a vállalás – és ez legtöbbször egy őszinte beszélgetéssel történik meg.
Feltenni a kérdést, hogy ki hogyan látja a kapcsolatot, nem nyomásgyakorlás, hanem a kölcsönös tisztánlátás igénye. Egy ilyen beszélgetés nem elrontja azt, ami működik, hanem segít elkerülni a későbbi csalódásokat. Ha ugyanis két ember nem ugyanabban a történetben él, azt jobb előbb megtudni, mint hónapokkal később.
A vonzalom valóban alakulhat magától – az elköteleződés azonban már döntés kérdése. És néha ezt a döntést ki is kell mondani. Fontos azonbanhangsúlyozni, hogy minden ember más, és nincs két egyforma párkapcsolat sem. Ami az egyik párnál természetesen, kimondatlanul is működik, az a másiknál bizonytalanságot vagy feszültséget okozhat. Van, akinek biztonságot ad, ha tisztán meg vannak nevezve az érzések és a kapcsolat keretei, míg másoknak az a komfortos, ha hagyják, hogy a dolgok a saját tempójukban alakuljanak.