Miért választunk mindig ugyanolyan típusú partnert?

Van az a felismerés, ami szinte mindenkinél egyszer csak megérkezik: más az arc, más a történet, mégis valahogy ugyanabba a kapcsolatba csöppenünk újra és újra. Ugyanazok a dinamikák, ugyanazok a konfliktusok, ugyanaz a végkifejlet - csak a szereplők cserélődnek.

Az emberi agy egyik alapvető működése, hogy a megszokott dolgokat részesíti előnyben. Nem feltétlenül azt, ami jó, hanem azt, ami ismerős. Ha gyerekként azt tanultuk meg, hogy a szeretet bizonytalan, feltételekhez kötött vagy kiszámíthatatlan, akkor felnőttként is ezt fogjuk „otthonosnak” érezni. Még akkor is, ha közben szenvedünk tőle. Ezért fordul elő, hogy valaki újra és újra érzelmileg elérhetetlen partnert választ, vagy éppen olyat, akinek folyamatosan bizonyítani kell.

Sok kapcsolat valójában nem a jelenről szól, hanem a múltról. Tudattalanul olyan helyzeteket keresünk, amelyekben végre „jól csinálhatjuk” azt, ami régen nem sikerült.

Mintha lenne bennünk egy belső mondat:  „Most majd megkapom azt a szeretetet, amit akkor nem kaptam meg.”

Csakhogy a szereplők mások, de a minta ugyanaz. És a történet gyakran ugyanúgy végződik.

A legerősebb kémia nem feltétlenül jelenti azt, hogy valaki jó is nekünk. Sőt, sokszor épp az intenzív vonzalom jelzi, hogy egy régi mintára rezonálunk.

A „pillangók a gyomorban” érzés mögött gyakran nem harmónia, hanem feszültség van. Egyfajta érzelmi hullámvasút, amit már ismerünk - és ezért vonzónak érzünk.

A partner választásunk szorosan összefügg az önképünkkel. Ha mélyen belül azt gondoljuk, hogy nem vagyunk elég jók, szerethetők vagy fontosak, akkor olyan kapcsolatokat választunk, amelyek ezt a hitet megerősítik. Nem tudatosan. Inkább úgy, hogy „valahogy mindig így alakul”.

Az első lépés a felismerés. Amíg csak a másikban keressük a hibát, addig a minta újra és újra visszatér.

Érdemes feltenni magunknak néhány kérdést:

• Mi a közös a korábbi kapcsolataimban?
• Milyen érzések ismétlődnek bennem?
• Mi az, amit mindig megpróbálok „kicsikarni” a másikból?

A változás ott kezdődik, amikor nemcsak azt nézzük, hogy kit választunk, hanem azt is, hogy miért.

Amikor elkezdünk tudatosabban választani, eleinte furcsa lehet. Az a kapcsolat, ami nyugodt, kiszámítható és biztonságos, elsőre akár „unalmasnak” is tűnhet. Pedig valójában csak nem fáj.A legnagyobb váltás az, amikor már nem a megszokottat keressük, hanem azt, ami valóban jó nekünk. Amikor nem a múltunk vezeti a döntéseinket, hanem a jelenünk.