Magyar kutatás helyezte új megközelítésbe az okostelefon-függőség okait
A Semmelweis Egyetem kutatása szerint a problémás okostelefon-használatot nem önmagában a személyiség okozza, hanem az, ha valakinek gyenge az önkontrollja és erősen fél attól, hogy kimarad a társas történésekből (FOMO – fear of missing out). Az Acta Psychologicában megjelent tanulmány arra is felhívja a figyelmet, hogy a túlzott idejű mobilozás nemcsak pszichés terhet jelent, hanem hosszú távon fizikai következményekkel is járhat: a rossz testtartás miatt romolhat az egyensúly, lassulhat a reakcióidő és nehezebbé válhat a koncentráció.
A Semmelweis Egyetem kutatói 18-35 éves egyetemisták körében vizsgálták, hogyan függ össze az okostelefon-használat a mentális és fizikai egészséggel, valamint a kognitív működéssel. A használati szokásokat felmérő online kérdőíveken a résztvevőknek egyebek mellett választ kellett adniuk, hogy mulasztottak-e már el a telefonhasználat miatt egy korábban betervezett munkát, illetve hogy akkor is a telefonozás jár-e a fejükben, amikor éppen nem használják a készüléket. A kérdések között szerepelt, hogy naponta nagyjából mennyi időt töltenek aktív telefonhasználattal, és milyen tevékenységekre használják a készüléket.
A használati szokások alapján a kutatók három csoportot különítettek: a „tisztán szociális jellegű” felhasználók csak ismerősökkel, barátokkal való kommunikációra, közösségi kapcsolatépítésre, társasági célokra használják a telefont. A „mérsékelt folyamat jellegű” használók szociális célok mellett hírfogyasztásra, szórakozásra, passzív görgetésre használják a telefont, de nem töltenek vele napi 4-5 óránál többet. A résztvevők mintegy egyharmada került az „erős folyamat jellegű” felhasználók közé, ők napi négy-öt órát vagy még többet töltenek a telefonjukkal és jellemzően nem szociális kapcsolattartásra használják, hanem inkább tartalomfogyasztók.
A fiatalok személyiségét és mentális állapotát is vizsgálták. Külön kérdőív mérte a neuroticizmus személyiségvonást, amely a negatív érzelmek, többek között a szorongás, lehangoltság, félelem, harag átélésére való hajlamot jelenti; egy másik az önkontroll szintjét, egy harmadik pedig a FOMO-t, vagyis a félelmet, hogy kimarad az eseményekből, lemarad a társai aktivitásairól.
„A kutatásunk legfontosabb eredménye, hogy a személyiség (értsd: magas pontszám a neuroticizmus skálán) önmagában nem tesz senkit telefonfüggővé. Vagyis nem arról van szó, hogy aki hajlamos negatív érzelmek átélésére, szorongásra, depresszióra, stresszre, az törvényszerűen függő lesz – a döntő tényező az, hogy mennyire tudja szabályozni a saját viselkedését, érzelmeit, impulzusait és mennyire tart attól, hogy lemarad valamiről” – mondta dr. Takács Johanna, a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karának tudományos főmunkatársa, a kutatás vezetője.
A kutatás szerint nem a telefonozással eltöltött idő a legnagyobb probléma, hanem hogyan és mire használjuk a telefont.
Ha valaki főleg passzívan görgeti a közösségi médiát – rövid videókat, hírfolyamot, „reels”-eket pörget - akkor az agy folyamatos, gyors ingereknek van kitéve, ami kimeríti a figyelmet, rontja a koncentrációt, és hosszabb távon mentális megterhelést okozhat.
A kognitív tesztek alapján az „erős folyamat jellegű” felhasználók gyengébben teljesítettek a figyelmi és emlékezeti feladatokban, mint ahogy az életkoruk alapján elvárható lett volna, ezen kívül rosszabbul aludtak, erősebb volt bennük az állandó új ingerek utáni vágy, és kevésbé voltak képesek megálljt parancsolni maguknak, amikor valamit azonnal meg akartak nézni, elintézni vagy átélni.