Luca napja - hiedelmek és szokások december 13-án

Luca napja a magyar néphagyomány egyik legismertebb és legmisztikusabb napja, amelyet december 13-án ünneplünk. A nap eredetileg Szent Lúcia, a látás és a fény védőszentjének ünnepe, de a magyar népi kultúrában számos különleges, sokszor játékos vagy babonás szokás kapcsolódik hozzá.

A régi naptár szerint Luca napja volt az év legrövidebb napja, ezért kiemelt szerepet kapott a fény. A hagyományok szerint a gonosz erők ezen a napon különösen tevékenyek, ezért sok szokás célja a védelem volt. Ilyen például a fokhagyma és a só használata, vagy a „Luca széke”, amelyen ülve a hiedelem szerint felismerhetővé váltak a boszorkányok.

A legismertebb szokások egyike a Luca-szék készítése. Kilenc vagy tizenhárom napig tartott, minden nap csak egyetlen apró részletet lehetett rajta dolgozni. Karácsony éjjelén vitték a templomba, és hitük szerint, ha az ember erre felállt, meglátta, ki boszorkány a faluban. A szék használata után gyorsan el kellett égetni, hogy a boszorkányok ne kapják el az illetőt.

Luca napja kiemelt nap volt a jövőbe tekintésre:

• Luca-búza: ezen a napon búzát ültettek, amely karácsonyra kizöldült. Magassága alapján jósoltak bőséget, termést vagy épp a következő év szerencséjét.
• Időjóslás: sok vidékén a 12 gombóc vagy 12 papírfecni segítségével jósolták meg a következő év hónapjainak időjárását vagy a sors alakulását.
• Női hiedelmek: lányok gyakran kértek segítséget Luca napján a jövőbeli férj kilétének megtudásához - például férfineveket rejtettek gombócokba, és amelyik először feljött a víz felszínére, az jelentette a jövendőbelit.

Ezen a napon sok munka tiltott volt: nem szabadott varrni, fonni, takarítani vagy sütni, mert úgy tartották, szerencsétlenséget hoz. Ezzel szemben nagy hangsúlyt kapott a vendégjárás, tréfálkozás, és sok településen a „Luca-járás”, amikor fehérbe öltözött alakok jártak házról házra jókívánságokat és tréfákat mondani.