Létezik olyan, hogy „type”? – És baj, ha a párunk papíron nem az esetünk?
Sokan határozott elképzeléssel vágnak bele az ismerkedésbe: tudjuk, milyen külső vonz, milyen személyiségtípus mellett tudnánk elképzelni magunkat. Magas vagy alacsony, határozott vagy érzékeny, introvertált vagy harsány – a „type” sokak fejében pontosan körülhatárolható. Aztán jön valaki, aki ebből semmibe sem illik bele… és mégis megmozdít bennünk valamit.
A „type” gyakran nem más, mint tapasztalatokból, vágyakból és korábbi kapcsolatokból összeállt kép. Sokszor azt tükrözi, amit ismerünk, nem feltétlenül azt, amire valóban szükségünk van. Ami korábban izgalmas volt, az nem mindig jelent biztonságot vagy érzelmi stabilitást – még ha elsőre erős vonzalmat is kelt.
Nem ritka, hogy valaki „papíron” tökéletes: megfelel minden elképzelésünknek, mégsem érezzük magunkat mellette igazán jól. És az ellenkezője is gyakran megtörténik: egy olyan emberrel találjuk meg a nyugalmat vagy a mély kapcsolódást, akire korábban rá sem néztünk volna. Ilyenkor sokan megijednek: vajon becsapjuk magunkat? Hiányozni fog az a bizonyos szikra?
Fontos különbséget tenni az azonnali vonzalom és a valódi kapcsolódás között. A „type” gyakran a kémiáról szól – ami erős, de nem mindig tartós. Egy kapcsolat minőségét hosszú távon sokkal inkább az határozza meg, hogy mennyire tudunk biztonságban lenni, kommunikálni, fejlődni és önmagunk maradni a másik mellett.
Az sem baj, ha a párunk nem felel meg az elképzeléseinknek – a kérdés inkább az, hogyan érezzük magunkat mellette. Feszültek vagyunk, bizonyítani akarunk, elveszítjük önmagunkat? Vagy nyugodtabbak, önazonosabbak és elfogadottabbak leszünk? Ezek sokkal fontosabb jelzések, mint bármilyen „ideál”.
A „type” tehát létezik – de nem feltétlenül iránytű. Inkább kiindulópont, amelyet idővel felülírhat a tapasztalat és az önismeret. Néha épp az a kapcsolat tanít a legtöbbet, amely első ránézésre sehogy sem illik a képbe.