Exorexia: amikor a mozgás már nem szabadság, hanem kényszer
A mozgás az egészséges élet egyik alappillére, a sport pedig sokak számára örömforrás, stresszlevezetés és önkifejezés. De mi történik akkor, amikor az edzés már nem feltölt, hanem szorongást kelt? Az exorexia a kényszeres sportoláshoz és a test feletti kontroll megszállottsága. Bár gyakran összekeverik az egészséges életmóddal vagy a sport iránti elköteleződéssel, az exorexia lényege nem a mozgás szeretete, hanem az attól való pszichés függés.
Az exorexiában érintettek számára az edzés nem választás, hanem kötelezettség. A sport kihagyása bűntudatot, szorongást vagy akár pánikszerű érzéseket vált ki, miközben a test jelzései - fájdalom, kimerültség, sérülés - háttérbe szorulnak. A mozgás elsődleges célja nem az öröm vagy a feltöltődés, hanem a kontroll fenntartása és a teljesítmény folyamatos növelése.
Fontos különbséget tenni az egészséges sportolás és az exorexia között. Amíg az előbbi rugalmas, örömöt ad, és alkalmazkodik az élethelyzetekhez, addig az exorexia kizárja a spontaneitást, és az önértékelést kizárólag a teljesítményhez köti.
Az exorexia felismerése azért nehéz, mert a teljesítményorientált, „fit” életmódot a társadalom gyakran jutalmazza. Mégis, az egyensúly hiánya hosszú távon testi kimerüléshez, sérülésekhez és lelki problémákhoz vezethet. A valódi egészség nem a kényszerből végzett mozgásban, hanem a testtel való együttműködésben és rugalmasságban rejlik.