Egy falat otthon - miért vágyunk a "comfort food-ra?"

Van az az étel, amitől nemcsak jóllakunk, hanem egy kicsit megnyugszunk. Egy falat, ami visszarepít a gyerekkorba, a nagymama konyhájába, amikor egy tál forró leves volt a világ közepe. Ez az, amit ma comfort foodnak nevezünk - ez nem csupán trend, hanem életérzés.

A kifejezés szó szerint „vigasztaló ételt” jelent, olyan fogásokat, amelyek nem feltétlenül a kalóriaszegénységükről híresek, de annál inkább a lélekmelegítő hatásukról. Lehet ez egy tál vajas krumplipüré, egy szelet omlós almás pite, egy adag rakott krumpli vagy egy gőzölgő kakaó. Az a közös bennük, hogy biztonságérzetet adnak, ismerősek, otthonosak, és egy kicsit visszahozzák azt az érzést, hogy minden rendben van.

A stresszes, rohanó mindennapokban az étel nemcsak táplálék, hanem érzelmi menedék is. A comfort food nem a tökéletes makrotápanyag-arányokról szól, hanem arról, hogy egy pillanatra megállunk, lelassulunk, és megengedjük magunknak az élvezetet. A pszichológusok szerint az ilyen ételek dopamint és szerotonint is felszabadítanak - vagyis tényleg boldogabbak leszünk tőlük.

A mai gasztrobloggerek és séfek már újragondolják a klasszikus vigasztaló fogásokat. A csirkepaprikásba csicseriborsó kerül, zabpehellyel és proteinnel készítenek palacsintát, a krumplit pedig leváltja az édesburgonya. Az újgenerációs comfort food egyszerre egészségesebb és kreatívabb, de még mindig a régi érzés lakozik benne.

Ha nehéz napod volt, ne büntesd magad, hanem főzz valamit, amit szeretsz. A comfort food nem ellenség, hanem egy ölelés, amit magadnak adsz.