Az ember, akit nem tudsz elfelejteni - valójában mit keresel benne?

Aki kitörölhetetlenül a szívedben vagy a gondolataidban maradt, az gyakran nem pusztán önmagát képviseli, hanem azt a hiányt, sóvárgást vagy életszakaszt, amit mellette éltél meg. Valójában nem a másik embert keresed benne, hanem önmagad egy elveszett darabját.

De mi van akkor, ha nem feltétlenül ő hiányzik, hanem valami, amit mellette éreztél.

Sokszor nem magát a másikat nem tudjuk elengedni, hanem az érzést, a lehetőséget, a reményt vagy azt az ént, akik mellette voltunk. Mert volt valami benne, ami megmozgatott bennünk egy vágyat.

Lehet, hogy biztonságot adott, különlegesnek érezted magad mellette végre figyeltek rád.

Érdekes módon sokszor pont azok az emberek maradnak velünk a legtovább fejben, akikkel nem lett igazán lezárva valami.

Nem volt:

• valódi befejezés
• kimondott búcsú
• tiszta válasz

Csak egy „mi lett volna, ha…” És ez a kérdés nagyon sokáig velünk tud maradni.

Az emlékeink ritkán objektívek.

Az agyunk gyakran:

• megszépíti a múltat
• elhalványítja a rosszat
• és felerősíti a jó pillanatokat

Így könnyű valakit újra és újra idealizálni, még akkor is, ha a valóság nem volt tökéletes.

Ha nem tudsz elengedni valakit, érdemes feltenni egy nehéz kérdést:

Mi az, amit valójában keresek benne?

• Szeretet?
• Biztonság?
• Figyelem?
• Visszaigazolás?
• Valakit, aki végre választ?

Mert néha a válasz nem a másik emberben van, hanem bennünk.

Nem biztos, hogy egyszer csak eltűnik az emléke, lehet, hogy időnként még eszedbe jut. De idővel már nem ugyanazzal a fájdalommal, hanem egy enyhébb érzéssel.