Az anyaseb – amikor felnőttként is bizonyítani akarsz

Hiába teljesítesz jól, hiába vagy sikeres, valami belül még mindig azt súgja- még nem elég jó. Sokszor nem is a jelenről szól ez az érzés, hanem egy sokkal régebbi történetről. Egy kapcsolatról, ami mindannyiunk életének egyik legerősebb lenyomata: az édesanyánkkal való kapcsolatról.

Az anyaseb egy gyűjtőfogalom, amely az édesanyánkkal való kapcsolatunkból fakadó, gyermekkorban szerzett érzelmi sérüléseket és hiányokat jelöli. Felnőttként ez a seb gyakran kényszeres bizonyítási vágyban, túlzott megfelelési kényszerben és állandó belső feszültségben nyilvánul meg.

Felnőttként ez sokszor így jelenik meg:

• túl sokat dolgozol
• nehezen pihensz
• maximalista vagy
• állandó visszaigazolást keresel
• nehezen mondasz nemet

És belül ott van egy láthatatlan mondat: bizonyítanom kell. Hogy elég jó vagyok, szerethető vagyok, számítok.

Sokan már gyerekként megtanulják, ha kedvesek, ügyesek, problémamentesek, akkor több figyelmet kapnak. Így lesz valakiből a mindenkinek megfelelni akaró nő, konfliktuskerülő partner, örök bizonyító.

Mert kívülről gyakran sikeresnek tűnik. Jó munka, rendezett élet,teljesítmény. Csak közben sosem érzed igazán elégnek magad. Mindig van még egy lépcső, még egy bizonyítás, még egy cél.

Az anyaseb feldolgozása nem arról szól, hogy kit hibáztassunk, hanem arról, hogy megértsük, miért működünk úgy, ahogy.

Mert amikor felismered, hogy nem veled van baj, hanem egy régi mintát próbálsz túlélni, akkor valami lassan változni kezd.

Az első lépés sokszor egyszerűen annyi, hogy vedd észre mikor akarsz túl bizonyítani, kinek akarsz megfelelni.

Valóban a jelenben vagy? Vagy még mindig egy régi szeretetért harcolsz?