A stresszevés, amiről kevesen beszélnek - nem is vagy éhes mégis eszel

Van az a pillanat, amikor nem a gyomrod, hanem valami más „kér enni”. Egy hosszú nap után, egy rossz hír után, vagy csak úgy, minden különösebb ok nélkül.

És mire észbe kapsz, már ott van a csoki, a nasi és az apró sütemények, pedig nem is voltál igazán éhes.

A stresszevés (vagy érzelmi evés) az a jelenség, amikor feszültség, szorongás vagy unalom hatására, nem fizikai éhségtől vezérelve nyúlunk ételhez. Célja a gyors megnyugvás és örömszerzés, ami gyakran egészségtelen, kalóriadús ételek (édes, sós, zsíros) túlzott fogyasztásához, súlygyarapodáshoz és bűntudathoz vezet.

• megnyugtat
• elterel
• kitölt egy üres érzést
• jutalmaz

Stressz hatására megnő a kortizolszint, ami növeli a zsíros és cukros ételek iránti vágyat. Az evés pillanatnyi vigaszt nyújt, de a kiváltó okot (pl. munkahelyi stressz) nem oldja meg.

• egy kicsit jobb lesz
• csökken a feszültség
• kikapcsolsz

A valódi éhség lassan jön, a stresszevés viszont hirtelen.

• „most azonnal kell valami”
• konkrét ételt kívánsz (nem bármit)
• nem érzed igazán jóllakottnak magad utána sem

Ez nem a tested, hanem az érzelmeid hangja.

A folyamat tudatosításával, alternatív stresszkezelési technikákkal (pl. séta, légzőgyakorlatok) és az étkezési napló vezetésével csökkenthető a stresszevés gyakorisága.

• állj meg egy pillanatra, mielőtt eszel
• tedd fel a kérdést: éhes vagyok, vagy csak feszültséget érzek?
• adj magadnak más opciót is (pl. séta, zene, pár perc csend)
• ne tiltsd – inkább értsd meg