A jókislány-szindróma felnőttkorban

"Ne szólj vissza.” „Légy hálás.” „Ne okozz csalódást.” Sok nő úgy nő fel, hogy a szeretet feltétele a kedvesség, az alkalmazkodás és a konfliktuskerülés. A „jókislány” lét gyermekkorban biztonságot adott, felnőttként viszont gyakran láthatatlan falakat épít körénk. Mindig mindenkinek meg akarsz felelni csak önmagadnak nem.

A jókislány-szindróma nem hivatalos diagnózis, mégis nagyon is valós élmény. Tipikus jelei:

• nehezen mondasz nemet, még akkor is, amikor már túl sok
• bűntudatod van, ha magadat választod
• inkább hallgatsz, csak ne legyen konfliktus
• túlzottan felelősséget vállalsz mások érzéseiért
• kívülről „minden rendben”, belül viszont folyamatos feszültség van

Sok érintett nő sikeres, megbízható, erős, miközben állandó megfelelési kényszerben él.

Mert a jó kislány szerep jutalmazva volt. Elismerést, szeretetet, biztonságot kaptunk érte. Felnőttként viszont már nem szolgál minket, mégis ez a komfortzóna . A határhúzás ilyenkor nemcsak másoknak, hanem saját magunknak is ijesztő:

 „Mi lesz, ha csalódnak bennem?”

 „Mi lesz, ha önzőnek tartanak?”

Pedig az egészséges önérvényesítés nem önzés!

Nem kell egyik napról a másikra megváltozni. Elég apró lépésekkel kezdeni:

• figyeld meg, mikor mondasz igent automatikusan
• engedd meg magadnak a kellemetlen érzéseket (nem kell mindent elsimítani)
• gyakorold a rövid, magyarázkodás nélküli nemet
• tedd fel a kérdést: „Én mit szeretnék most?”