14 éve eltűnt, most előkerült!

Jelentős madártani esemény történt a Hortobágy térségében: a mai napon Nagyiván határában a gyűrűzők egy csíkosfejű nádiposzátát (Acrocephalus paludicola) fogtak. A csíkosfejű nádiposzáta 2011-ben eltűnt hazánk költő madárfajai közül, az utolsó bizonyított költése szintén Nagyiván határában, a Kunkápolnási-mocsár térségében volt, ott, ahol a mostani észlelés is történt. A madár gyűrűs volt, spanyol kollégák gyűrűzték vonulás közben. A gyűrűzési adatok még nem állnak rendelkezésre.

A csíkosfejű nádiposzáta Európa egyik legveszélyeztetettebb énekesmadara: állományának mintegy 95%-a eltűnt az elmúlt évszázad során, és világszerte kevesebb mint 50 költőállománya ismert. A faj eltűnésének pontos okai nem teljesen ismertek, de feltételezhető, hogy a vonulási útvonalakon vagy a telelőterületeken bekövetkező változások is szerepet játszhattak benne. Hazánkban 2020 áprilisában volt az utolsó észlelése, először Tihanyban, majd Csornán.

A mostani észlelés különösen biztató annak fényében, hogy jelenleg egy 9 éves nemzetközi természetvédelmi program is zajlik a faj visszatérésének elősegítésére, amelyben hazánk is részt vesz, hazai programot a Hortobágy Természetvédelmi Egyesület koordinálja. A LIFEAquaticWarbler projekt keretében Magyarországon túl még négy ország – Németország, Lengyelország, Litvánia és Ukrajna – szakemberei dolgoznak együtt azon, hogy megállítsák a faj állományának csökkenését és helyreállítsák élőhelyeit.

A program során több ezer hektár vizes élőhely állapotát javítják, és 2030-ban tervezik fiatal madarak visszatelepítését a Nagyiván térségében található projektterületre. Addig elsősorban élőhely-helyreállítási munkák zajlanak, például természetkímélő legeltetéssel, kaszálással és vízgazdálkodási beavatkozásokkal, hogy a szikes rétek ismét megfelelő költőhelyet biztosítsanak a faj számára.

A vonuló madarak célzott megfigyelése és a gyűrűzés a faj megőrzését célzó 9 éves LIFEAquaticWarbler projekt keretében zajlik, időpontját a Kárpát-medence korábbi fogási adatainak elemzése alapján határozták meg a szakemberek. A rendelkezésre álló adatok alapján ebben az időszakban nagyobb eséllyel észlelhetők a vonuló példányok, ezért ekkor szerveztek célzott monitoringot.

A vizsgálat helyszíne a Kunkápolnási-mocsár déli része volt, amely a faj tradicionális költőhelyei közé tartozik, és az utolsó ismert hazai költés is ebben a térségben történt. A terület a szikes, sásos jellegű vizes élőhelyek mozaikjával ideális élőhelyet biztosíthat a faj számára. A szakemberek feltételezése szerint a Kunkápolnási-mocsár déli része a vonuló madarak számára természetes áthaladási útvonal lehet, ezért különösen alkalmas a faj kimutatására.

Érdekesség, hogy ugyanebben a térségben már korábban is azonosítottak egy nemzetközi jelölésű madarat: egy Spanyolországban 2008. augusztus 9-én gyűrűzött fiatal madarat dr. Kovács Gábor 2010-ben több alkalommal is megfigyelt Nagyiván térségében, a Kotán-ér környékén. Ez a madár feltehetően költött is a területen, ami jól mutatja a térség nemzetközi jelentőségét a faj életciklusában.

Az idei felmérés során a szakemberek a LIFE AWOM (Aquatic Warbler On the Move) LIFE projektben kidolgozott standardizált gyűrűzési protokollt alkalmazták. Ennek során három hálóból álló egységeket helyeztek ki egy sorban, majd további két hasonló egységet legalább 50 méteres távolságban, mindegyiknél hangcsalogatást alkalmazva. A módszer célja, hogy növelje a vonuló madarak kimutatásának esélyét és összehasonlítható adatokat biztosítson nemzetközi szinten.